2016. december 16., péntek

Bring out the worst in me | Larry | 1. Rész

Hahi :D
Meg is hoztam az első részt, örülök hogy ennyi embernek tetszett a prológus :D és csak úgy szólok előre, hogy ez nem lesz gyors. Szépen elhúzom az egészet, nem fognak a második részben békeszexelni. A harmadikban sem xd. 
Ez egy jóóó hosszú rész lett, három és fél oldal, ami nálam azér a rekordok közé tartozik xd. A részek gyakoriságáról egyenlőre nincsen pontosabb tervem. Úgy vagyok vele, hogy felteszem amint elkészülök vele, legkésőbb szombaton, és hetente minimum egyet. Már el van készítve a pontos terv hogy melyik részbe mit fogok írni, már csak ki kell dolgozni. 
Ne felejtsétek el megnézni az előző bejegyzést, az írópárbalyt köztem és Daniel Wright között (aki költött egy verset a karácsonyi one shot-hoz... mert igen olyan is lesz :P és olyan cuki lesz hogy belehaloooooooook), és szavazzatok a kedvenc történetetekre!
Kellemes olvasást kívánok, minden kommentet szeretettel várok! (heheh ez rímel xd)
Awilda x

And it’s hard to say where it went so wrong

Louis teljesen ki volt terülve a hatalmas ágyon, ezzel alig hagyva helyet a fáradt Zaynnek. A fekete alig aludt valamit egész este, a kisebbik egyfolytában forgolódott és rugdosott, Zayn egyszer arra ébredt, hogy egy apró láb taszítja le a matracról. Morgolódva mászott vissza és próbált ismét elaludni, természetesen sikertelenül. Reggel hatkor már kávét szürcsölgetve készítette magának a rántottát reggelinek, teljesen feladva az alvás reményét.
Harry morogva mászott ki az ágyából, nem bírta felfogni melyik lakótársa az az elvetemült idióta aki hajnali hatkor csörömpöl a konyhában. A lépcsőkön lefele haladva lustán nyúlt hátra hogy megvakarja fenekét, majd melegítőnadrágját kissé feljebb húzta a csípőjen, nehogy leessen. Egyszer már látták a meztelen alfelét, és nem szeretné hogy ez még egyszer megtörténjen. Hunyorgott a fénytől amikor belépett a konyhába, megvetően nézett Zaynre.
- Neked meg mi a fasz bajod van hogy... áh, hagyjuk. Mit csináltál már megint hogy ki akarsz engesztelni egy reggelivel? - morogta Harry szinte dülöngélve a fáradságtól. Nem szokott hozzá, hogy dél előtt felébredjen.
- Semmit - vágott vissza kissé flegmán Zaynt - Tegnap felszedtem egy jó srácot a klubban, erre bealudt hazafele úton. És ez még semmi - a fekete lomha, fáradt mozdulattal zárta el a gázt - Ha aludtam 10 percet akkor sokat mondok. Mindig rugdosott, forgolódott, csapkodott, egyszer még az ágyról is lerúgott! Alig 1,60 a csávó de minden gond nélkül letaszított!
Harry halkan felkuncogott, nagyonis ismerős volt neki a helyzet. Az exe is pontosan ilyen volt, de egy idő után hozzászokott. Elég volt neki egy bögre forró kakaó lefekvés előtt, és egész este mozdulatlan maradt.
- Ott a kanapé te barom - csóválta a fejét Harry halványan mosolyogva, ám a mondata végét elnyomta egy hatalmas ásítás. Ismerte magát, tudta, hogy mostmár nem lesz képes visszaaludni. - Ha felébresztettél akkor már csinálj nekem is egy kávét - mondta Zaynnek, majd bement a nappaliba hogy keressen valami értelmes műsort, ami nem teleshop vagy energiaközvetítés a TV képernyőjén keresztül. Sose értette azokat az elvetemülteket akik hisznek ebben. Tedd a tenyered a képernyőre, küldöm az energiát... Aha, persze. Halk, settenkedő lépteket hallott a lépcső felől, talán Zayn alvótársa próbált meg észrevtélneül elmenekülni, elkerülve ezzel a kínos találkozást. Bizonyára ő sem úgy tervezte, hogy bealszik út közben, de hát az alkohol az alkohol. Ha iszol, sose tudod hogy mire számíts és minden terved felfordul.
Louis szinte semmire sem emlékezett az éjszakából. Tudta, hogy táncolt egy naaagyon dögös férfivel, de az arcát már nem tudta felidézni. Csak feltételezni tudta, hogy az ő házában vannak most, és az egyetlen dolog ami meg tudta nyugtatni, az az volt hogy a feneke egyáltalán nem fájt. Este nem történt semmi kettejük között. Ez csak jót jelent. Bezzeg a feje az majdnem felrobbant. Sose fogja ismét megengedni Niallnek, hogy elrángassa még egy buliba. Az már lényegtelen, hogy legutóbb is ugyanezt mondta...
- Zayn a konyhában van, a tegnap esti partnered ha nem emlékeznél - mondta a kis idegennek Harry, rá sem nézve, inkább álmosan bámulta tovább a TV képernyőjét.
Louis megtorpant. Nem arra figyelt, hogy a kanapén ülő férfi mit mondott, hanem a hangjára. Le se szarta hogy hol van a tegnapi "partnere", ahogy ő nevezte, legszívesebben nem is találkozott volna vele, biztosan elsüllyedne szégyenében. Azonban az a hang... Ismerős volt  mély és rekedt. Csupán sötét, göndör fürtöket látott kikandikálni a kanapé háttámlája mögül, de ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy felismerje a férfit. Louis összeszorította az ajkait, nem tudta, hogy mit tegyen. Menjen el, ahogy tervezte? Szólítsa meg? Vajon melyik lenne kínosabb?
- Louis, te vagy az? - kiáltott ki Zayn a konyhából, Harry pedig felkapta a fejét. Felegyenesedett a kanapén és hátrafordulva a lépcső utolsó fokán álló fiúra nézett. Az első gondolata az volt, hogy másfél év alatt semmit sem változott. Nem nőtt egy centit sem, a haja ugyanolyan borzosan állt a feje tetején, mint régen, és a szokása is megmaradt, hogy ropogtatta az ujjait, amikor ideges volt. Louis ökölbe szorította a kezeit, amikor látta a göndör tekintetét oda tévedni, halvány pír borította el az arcát. Zaynt zavarta a csend, betekintett az ajtón, ahol nem látott mást, csak két egymást szüntelenül bámuló férfit.
- Szia Harry - motyogta Louis halkan, jobban összehúzta magán a szvetterét, mintha ezzel nagyobb biztonságban érezhetné magát. Bár nem értette, hogy miért van szüksége biztonságérzetre. Nem félt Harrytől, nem volt rá semmi oka, sose bántotta őt. Csupán az exe. Aki másfél évvel ezelőtt minden magyarázat nélkül dobta őt, majd eltűnt, mintha elnyelte volna a föld, és soha többé nem kereste. Louis sose jött rá arra, hogy mit rontotthatott el, mit csinálhatott annyira rosszul, hogy Harry erre a döntésre jusson.
Zayn érdeklődve dőlt az ajtófélfának, kezében a tányér friss rántottával, amit lassan enni kezdett, mint a popcornt. Valamiért sejtette, hogy itt nagyon jó kis mozizós dráma lesz.
Harry nem szólt egy szót sem, csupán meredten bámulta Louist, aki láthatóan egyre kellemetlenebbül érezte magát.
- Um... szerintem én.. öm.. megyek is. Szia Harry, Zayn - motyogta zavartan, elrántotta a tekintetét Harryről és mindenfelé nézett, csak rá nem. Lelépett az utolsó lépcsőfokról is, és elindult arra, amerre a kijáratot sejtette. Csupán el akart innen tűnni. Harry még csak meg se szólalt, nem is köszönt neki. Nem akarja itt látni, ez teljesen nyilvánvaló volt. Gyorsan felvette magára a cipőjét, amit az előszoba szekrény előtt talált a földön, majd nyúlt az ajtókilincs felé.
- Louis, várj! - kiáltott fel hirtelen Harry és a fiú után szaladt. Beszélni akart vele, bár most egyetlen egy téma sem jutott eszébe, nem akarta csak úgy elengedni. Hiányzott neki, nagyonis, és most hogy annyi idő után ismét találkoztak, úgy érezte, nem engedheti el csak úgy.
- Dolgozok ma - próbált kimászni a beszélgetés alól Louis, kinyitotta az ajtót. Nem akart most Harryvel egy szobában lenni, éppenhogy csak sikerült végre túltennie magát rajta, nem hagyhatja, hogy a nehezen bevarrt sebei ismét fel legyenek szakítva, ahogy már annyiszor azelőtt, amikor látta Harryt az utcán, vagy a kedvenc kis kávézójában.
- Szombat van - állta el a kijáratot Harry - És hacsak nem változtattál munkahelyet, szombatonként nem dolgozol.
- Akkor munkát váltottam. Engedj ki Harry - Louis a göndör mögé nézett, hátha elcsíp egy taxit és gyorsabban eltűnhet innen, mintha gyalog kellene loholnia. Pechjére azonban az utca ilyen korán még teljesen kihalt volt, bizonyára a város egyik kevésbé forgalmas kerületében voltak.
- Miért nem akarsz beszélni velem? - kérdezte Harry értetlenül. Régebben Louis minden egyes pillanatot kihasznált, amit együtt tölthettek, egy ideig még a szakításuk után is kereste őt. Most pedig, mikor itt lenne a lehetőség egy jó kis társalgásra, menekül.
- Nem is tudom. Te miért nem akartál velem az elmúlt másfél évben? - vágott vissza Louis kissé ingerültebben, mint tervezte, de a várt hatást még így is elérte. Harry láthatóan meglepődött ezen a válaszon, és nem talált helyes választ. Vagyis azt talált, de nem mondhatta el. Louisnak nem. - Na látod. Ezért. Most pedig engedj ki.
Harry mozdulatlanul állt, de nem feszült meg annyira, ezzel esélyt adva az alacsonyabbiknak arra, hogy egy gyengéd lökéssel helyet csináljon magának és kiférjen az ajtón.
- Szóval ennyi? - nézett utána Harry értetlenül - Másfél év után végre esélyed van velem beszélgetni egy kicsit, erre elmész azzal a kifogással, hogy én nem kerestelek másfél évig?
- Nincs benned semmi logika Harry! - fordult vissza idegesen - Ha annyira beszélgetni akartál, miért nem jöttél oda hozzám a kávézóban, amikor annyiszor összefutottunk? Vagy miért nem hivtál fel, miért nem írtál rám? Mi a francnak akarsz pont most... beszélgetni? - ejtette ki az utolsó szót enyhe undorral a hangjában Louis - Végre túltettem magam rajtad. Nem fogom hagyni, hogy megint valamiféle hiú ábrándokba ringass, aztán ott hagyj a picsába - halkult el a végére Louis és elment onnan. Nem értette, hogy Harry mit akart ezzel elérni, de nem nézett vissza. Gyorsan szedte a lábait, sapkáját a fejébe húzta, és nem érdekelte, hogy eltévedhet, csak ment amerre látott. Majd csak meglát egy utcát, amit ismer, és onnan végre hazatalál.
Gondolataiban visszahallgatva a beszélgetésüket, rájött, hogy feleslegesen kissé túlreagálta az egész helyzetet. Nem kellett volna ennyire kiakadnia. Részben igaza volt azzal, hogy Harry nem kereste eddig akkor most se keresse, de... Talán nem kellett volna ennyire durvának lennie. De hát mit csinálhat az ember másnaposan, lüktető fejjel? Tegnap este majdnem lefeküdt az exe lakótársával. Esze ágában sem volt tovább a házban maradni.
- Hé! Várj már meg! - hallott meg egy lihegő kiáltást, de nem attól akire számított. Azt várta, talán egy kicsit akarta is, hogy Harry majd utána fut, és harcol egy kicsit érte, de ez a hang nem a göndöré volt, és nem is Zayné. Louis lassított egy kicsit, majd érdeklődve fordult hátra, hogy szembetalálkozzon egy utána kocogó férfivel.
- Bocsi, csak... - az idegen lihegett egy sort - Láttam, hogy veszekedtél azzal a sráccal, és meg akartam - liheg - kérdezni, hogy jól vagy e.
Louis már majdnem elzavarta őt a francba, ám aztán rájött, hogy lényegében a férfi nem akar semmi rosszat. Csak érdeklődik. Nem érdemli meg a szemét hozzáállást, és Louisnak egy napra elég volt ennyi agresszió.
- Persze, csak... az exem sokat képzel magáról - mosolyodott el halványan a kisebbik - Ne várjon tőlem kellemes csevejt miközben másfél évig szart a fejemre.
Az idegen halkan felkuncogott, zsebre tette kezeit hogy megmeneküljenek a hideg levegő elől.
- Szerintem totálisan igazad van. Néhány ember többet képzel magáról, mint ami valójában benne van... Egyébként a nevem Liam, örülök hogy megismertelek!

2016. december 15., csütörtök

Párbaj! A kihívás

Hahi :D
Az egyik barátomnak, Daniel Wright-nak (én választottam neki ezt az írói nevet hehe :P) támadt egy elképesztően zseniális ötlete, amit az engedélyével most elcsórok :P Ez egy kihívás, a neve "Párbaj". Két író között zajlik, a kihívó és a kihívott. Meg van adva néhány szó, például "erdő, autó", és ezekkel a szavakkal inspirálódva mind a két írónak meg kell írnia egy max két oldalas kis történetet. Mind a két sztori fel van téve mindkét blogra, és az olvasók döntik el, hogy melyik a jobb. A vesztes félnek a nyertes fél mondja el, hogy miről kell kötelezően bejegyzést írnia a blogjára, lehet az ciki emlék a múltból, one shot ötlet, vagy egy kis plussz fejezet a többrészes történetbe, fanfictionbe, teljesen mindegy, a vesztes félnek muszáj azt feltennie a blogjára. Az adott 2-3 szót a kihívott fél választja ki. Ne felejtsétek el, hogy ennek a kihívásnak nem a versengés a lényege, hanem a kreativitás, hogy mindenki láthassa, egyetlen öltetből mennyi féle különböző történet születhet.

Daniel kihívott engem, és a választott szavak a következők: sötét ház, betörő. Mivel Danielnek nincsen blogja, így majd ha esetleg ő veszítene, az ő vesztes kötelező története is ide lesz kitéve :D 
A kihívást természetesen lehet terjeszteni (forrással!), ne várjátok meg, amíg valaki kihív Titeket, ha bloggerek vagytok, és kedvetek van ehhez, akkor válasszatok egy másik írót és hívjátok ki Ti őt! :D 
Kellemes olvasást kívánok a két rövidke one shot-hoz, a bejegyzés végén pedig ki fogok hívni egy bloggert, hogy szintén teljesítse velem ezt a párbajt! :)
Awilda x

Daniel Wright története:


Egy árny takarta el a kulcslyuk előtti fénytócsát. Halk vas súrlódott az kilincshez, majd megkezdte útját a zár felé. Flagg gyorsan eloltotta a kis zseblámpáját, nehogy a kint álló alak észrevegye hogy ügyködése nem maradt észrevétlen. Felkapta a zsebóráját és a kis sakkönyvet, amit azért hozott le az emeletről, hogy valamivel elüsse az időt amíg megérkezik az akire már órák óta türelmesen várt. Gyorsan felsietett a kárpitozott lépcsőn, végig kapaszkodva a fakorlátba és ügyelt hogy egyenletesen szedje a levegőt.
- M-Még egy kicsit bírj ki - ütögette kalapáló mellkasát. Remegő léptekkel leküzdötte az utolsó lépcsőfokokat, majd kicsit pihegve körbenézett és ellenőrizte hogy minden a helyén van e, második esélye biztosan nem lesz. Becsoszogott a dolgozószobájába, de az ajtót résnyire nyitva hagyta maga mögött, hogy kilátszódjon a halvány fénysugár, mutatva az utat
a vendégnek.
Megkerülte a mahagóniasztalt és egy nyögéssel behuppant a karosszékébe. A háta mögött lévő ablakban megjelentek a hajnal első kósza sugarai.
- Azt hiszem ezt rövidre kell fognunk - motyogta, majd benyúlt a legfelső fiókba és kiemelt egy kis revolvert.
Közben alulról halk súrlódás jelezte, hogy a zár megadta magát, majd egy kattanás ahogy az ajtó becsukódott a kései vándor között. Ez ügyes - villant át az öreg fején - sokkal gyorsabb mint a legutóbbi. Karjait leengedte az asztal alá, és kicsit oldalra dőlt mintha elszunyókált volna a nagy munkában. Végtére is ez megesik valakivel ha öreg, de még ha tudnák mennyire. Szemeit résnyire nyitva tartotta, és figyelte ahogy a léptek felkocognak a lépcsőn, és egyre közelednek a dolgozószobához. Ujjai szorosabbra fonódtak a feyver ravaszán, karja megmerevedett.
Ekkor olyan történt ami eddigi hosszú-hosszú életében először lepte meg. Kopogtatást hallott. Három halk kipp-koppot. Száraz hangon kelletlenül megszólalt : Nyitva.
Az ajtó halk suhogással simította a pamutszőnyeg bojtjait míg sarokig nem tárult. A gyenge lámpafényben nem tudta kivenni az ajtóban álló alakot, előrenyúlt hogy felhajtsa a lámpát. A fénytócsa rávetült a szőnyegre, felkúszott a sárfoltos bakancsokon, a viseltes farmeren és ingen át egészen a betolakodó arcáig. Nem sokat látott belőle még így sem, félig kendő takarta el, félig pedig a kalapja takarta ki az arcát.
Viszont ami megragadta a figyelmét, az a szőrös karmos mancsokban végződő kezek voltak. Most már sejtette mit rejtenek a túlméretezett bakancsok, minden valószínűség szerint nem emberei lábakat. Flagg ilyedten feljebb rántotta a revolverét hogy a félig farkas-ember is láthassa. De az ettől cseppet sem hátrált meg, darabosan elidnult a székben lapuló öregember felé. Amint a bakancsa nekiütközött az asztal lábának megállt, és karmaival ütemesen dobolni kezdett az asztalra szórt papírlapokon. Az egyik karjával megfogott egy, az oldalából kiálló véres acéltüskét és megvetően az asztalra dobta.
- Azt hittem ennél nehezebb falat leszel, öregember - morogta - sok pénzt kaptam ezért a munnkáért, legalább szemtől szemben harcolj, ne ilyen ócska csapdákat állíts amit még egy ember is észrevenne.
- Már kijöttem a gyakorlatból - felelte lemondóan Flagg - régóta nem űzöm a szakmát.
- A fajtád sosem  hagy fel a gyilkolással! - csapott az asztalra - Ahogy évezredekkel ezelőtt, most is a vérszomjatok ural titeket. Már rég ki kellett volna irtani titeket az utolsó szálig.
- Azt hiszem ebben igazad van - csillant fel az öregember szeme - ehhez a dologhoz még mindig értek - mondta mosolyra húzódott szájjal, és tüzelt.
A Farkas hatalmas üvöltéssel hátratántorodott a testét ért lövésektől, majd visszanyerve az egyensúlyát Flaggre vetette magát. Az öreg érezte ahogy a hatalmas agyarak elkapják a karját. Nem törődött az ordító fájdalommal, egy gyengének tűnő ütéssel szinte csak megsimogatta a farkas mellkasát aki ettől átrepült a szoba másik végébe.
- Látod? Azért akad itt még némi erő - mondta kajánul. Odasétált a lihegő fenevadhoz és letérdelt mellé. - A mi fajtánk volt itt előbb és mi itt is maradunk. Kivárunk. Nem az ösztöneink uralnak minket - mutatott a farkas mellkasára - hanem az eszünk - és megkocogtatta a fejét.
- Az meglehet, de ez már nem segít rajtatok - lihegte a farkas, és a szájából vércsík folydogált a szőnyegre - Ma este veled véget ér a dolog.
- Miről beszélsz? - Kérdezte őszinte érdeklődéssel az öreg - már fel sem bírsz kelni - rúgott bele a szőrös karba - te már nem mész sehova.
- Az lehet de, nem is kell - vonyította a farkas majd egy hirtelen rántással magához rántotta az öreget, és miközben érezte hogy gyengének tűnő vézna karjai szilánkokra töri minden csontját, ő a megmaradt lendülettől kigurult a szőnyeg közepére.
- Add fel - lihegte Flagg - itt a vég.
A farkas szeme felcsillant - Én is ezt akartam mondani.

Ebben a pillanatban a nap átbukott a szemközti tető felett és a vérvörös, bágyatag fénye beterítette a földön heverő alakokat, és szikrázva tovább emelkedett a látóhatár felé, sejtetve, hogy egy újabb csodálatos nap virradt az emberiségre.

Awilda Vayne története:


Harry nyelve csücske kilógott szája sarkán, minden sejtjével arra koncektrálva, hogy a lehető leghangtalanabbul nyissa ki a sötét ház ajtaját. Napok óta figyelte az épületet, az itt élő család elutazott az ünnepekre, és szombatig nem térnek vissza. Ez adott három napot a göndör hajú betörőnek, amit ő hálásan használt ki. Az első nap mindent megtervezett, beszerezte a szükséges dolgokat. Fekete ruhák, sötét maszk, egy mérettel nagyobb bakancs, mint amire szüksége van, lemosható szőke hajfesték, barna kontaktlencse, egy pár bőrkesztyű és nem utolsó sorban egy álkulcs. Átgondolt minden egyes pontot, befoltozott minden vakfoltot. Igaz, csupán a béna rendőrös sorozatai adtak neki némi tapasztalatot arról, hogyan dolgoznak a rendőrök, de abban már mindenképpen biztos lehetett, hogy a lábmérete, haj, vagy haja, esetleg szeme színe, és az ujjlenyomata nem fogja őt elárulni az éhező kopóknak.
A zár kattant, Harry kiengedte a levegőt, amit nem is vette észre, hogy visszatartott. Az ajtó halkan nyikorogva nyílt ki, és bár a férfi nagyon jól tudta, hogy a ház teljesen üres, mégis megijedt attól, hogy valaki esetleg meghallaná őt. Gyorsan belépett az épületbe, nehogy egy véletlen arratévedő ember megpillantsa őt. Hátsó zsebéből elővette a zseblámpáját és felkattintotta, lassan körbevilágított az előszobában, majd beljebb sietett. Levette a hátizsákját mindent amit csak egy kicsit is értékesnek talált, beledobált. Ékszerek, ezüst evőeszköz gyűjtemény, néhány aranyozott fényképkeret. Nem tudta elkerülni a figyelmét a TV feletti polcon elhelyezkedő rengeteg fénykép, melyek mind egy fiút ábrázoltak. Alig lehetett 14 éves, kék szemei még a papíron át is csillogtak. A polcot félig elégett gyertyák borították be. Harry nem emlékezett arra, hogy az elmúlt napokban akárcsak egyszer is látta volna a ház körül ezt a fiút, így csupán arra tudott következtetni, hogy elhunyt. A mellkasa összeszorult, testét elöntötte a bűntudat. Egy házaspár elveszítette a fiát, ő pedig éppen kirabolja őket. Karácsonykor. Hajrá Harry, csak így tovább. De túlságosan szüksége van a pénzre ahhoz, hogy itt hagyja a zsákmányát. Sokmindenkinek tartozik, és nem akarja az ünnepekkor egy golyóval a fejében végezni. Bár talán még meg is érdemelné. Karma.
Louis elgondolkozva ült az ágyán, mikor meghallotta az ajtó nyikorgását. Fájt neki, hogy a szülei itt hagyták őt karácsonykor, a szülinapjakor, de nem is tudta, mit várt tőlük. Ők nem tudják, hogy még itt van. Sose hallják meg a kérlelését, sose látják szomorú könnyeit. Csak áttekintenek rajta, mintha ott sem lenne. Mintha ő tehetne arról, hogy egy részeg sofőr elütötte. Igaz, jobban is körülnézhetett volna, igaz, hallgathatta volna halkabban a zenét.. de az is igaz, hogy hogyha a sofőr nem lett volna részeg, akkor talán idejében lefékezett, vagy kikerülte volna őt. És akkor most nem lenne halott. Legfőképpen azt nem értette, hogy mit keres még itt. A házból nem tudott kimozdulni, itt ragadt. Nem mehetett tovább a mennybe, vagy a pokolba, ahova a túlvilágiak szánták őt, hanem csapdába esett az egykori otthonában, a szüleivel, akik már belenyugodtak a halálába. Ez így se nem élet, se nem halál. Hanem szenvedés.
Harry gyorsan lépdelt fel a lépcsőkön az emeleti szobák felé. Kellemetlen érzés kerítette hatalmába, úgy érezte, figyelik, még akkoris ha tudta, ez lehetetlen. Nincs itt senki. De akkoris minél hamarabb el akart innen tűnni. A hátizsákjába már alig fért dolog, mégis amint talált valamit, belegyömöszölte. Holnap reggel első dolga lesz bemenni egy zálogházba, hogy minél hamarabb kifizethesse a tartozását, és végre nyugodtan feküdhessen le aludni.
Louis érdeklődve figyelte az idegen férfit a folyosó végéről, félig a szobája ajtaja mögé bújt. Gyerekes viselkedés volt, hiszen a betörő nem láthatta, mégis nagyobb biztonságban érezte magát így. Meg akarta állítani a férfit, de tudta, hogy nincs semmi esélye. Egyetlen egyszer sikerült megmozdítania valamit, az apja reggeli kávésbögréjét, és az is teljesen kimerítette, pedig csupán néhány miliméterről volt szó. Az édesapja észre sem vette. Most sem sikerülne neki tenni semmit az idegen tolvaj ellen. A sapkája alól kilógott néhány szőkés tincs, ám rosszul festette be, a göndör fürtök nagy része, pont azok amik látszódtak, sötétbarnák maradtak. Sietett és óvatlan volt, nem végzett alapos munkát. A kezei láthatóan remegtek, bizonyára ideges volt.
Harry tarkóján borsódzott a szőr, nem tudta kiverni a fejéből az érzést, hogy valaki megállás nélkül figyeli. A ház azonban teljesen üres volt, többször is körbevilágított maga körül. A zseblámpa fénye csupán a folyosó legvégéig nem ért el, de hogy ha ő nem lát el odáig, akkor a kémkedő sem láthatja őt. Kivégezte az első szobát, majd tovább lépett a másodikba, és így tovább.
Rémült kiáltás hagyta el az ajkait, ijedten ugrott hátra, mikor szembetalálkozott egy alakkal. Zseblámpája kiesett a kezéből a földre esve fénye rávetült az alacsony fiúra. Harry arcát pír borította el hirtelen cselekvése miatt, hevesen kapkodta a levegőt. Ez itt csak egy gyerek. A... A fiú a lenti fényképekről. Két értetlen szempár találkozott össze. Harry meg mert volna esküdni arra, hogy ez a gyerek halott. Mi másért építettek volna neki a szülei egy gyászoltárt? Louis torkán megakadt a levegő, bizonytalanul lépett ki az ajtó mögül, hangja suttogó leheletként hagyta el ajkait:
- Maga... maga lát engem?

Kedves olvasók, a Ti feladatotok most eldönteni, hogy melyik történet a jobb!
Akit pedig kihívok, nem más, mint Amelia Fog! Kérlek írj rám FB-n hogy megbeszélhessük a részleteket :)

2016. december 14., szerda

Bring out the worst in me | Larry | Prológus

Sziasztok :)
Remélem, még itt vagytok.. Köszönöm azoknak akik türelmesen vártak, most végre talán sikerült visszaszereznem az ihletemet és az íráskedvemet, ami talán ki is tart addig, hogy befejezzem ezt a sztorit xd. Biztonság kedvéért egyszerre jó sok részt megírok, és csak aztán, folyamatosan hetente fogom őket feltölteni, hogy mindig legyen mit olvasnotok. Ez egy tipikus Until it's gone-os sztori lesz xd, lesz benne bűnözés, rablás, szex, szerelem, stb. Remélem, tetszeni fog Nektek, és továbbra is mellettem maradtok :) A csoportban jó visszajelzést kapott ez a történet, remélem itt is ugyanolyan leklesedéssel fogjátok olvasni :) A karácsonyi sztori pedig amit tervezek, az olyan cuki lesz hogy iiiiiiiiiiiiiiiiiiip *-*
Awilda x


"I need relief

Just breathe in deep"

Louis sose bírta az alkoholt. Nagyon könnyen lerészegedett, és olyankor a személyisége teljesen megváltozott, szinte kifordult önmagából. Alapból csendes, kissé félénk fiú volt, jó jegyekkel a suliban és kicsiny baráti körrel. Ám ha két pohárnál többet ivott, megszületett a hangereje, csak úgy lökte a süketdumát mindenről, ami éppen eszébe jutott, és nem félt más emberek személyes szférájába tolakodni. Ezért is tudta Louis barátja, Niall, hogy ideje hazamenni, amikor a barnahajú igen feltűnően egy izomagy ágyékához dörzsölte a fenekét, kába vigyorral az arcán. Enyhe bűntudata támadt, amiért pont ő rángatta el Lout ebbe a buliba, miközben sejtette, hogy ez lesz a vége. De hát reménykedni lehet, nem igaz?
Azonban Louisnak eszében sem volt elmenni onnan. Az alkohol a fejébe szállt, homályos függönyt emelve a szemei elé, hogy ne tudjon tisztán gondolkozni. Niall hiába próbálta elrángatni onnan, csupán egy szúrós pillantást kapott, és egy elégedett vigyort a fekete hajú izomagytól. A szöszi éppenhogy csak egy pillanatra fordult el, hogy keressen egy biztonsági őrt, mire visszanézett, a két "szerelmes madár" már el is tűnt a látóteréből. Idegesen túrt felzselézett hajába, tudta, hogy minimum holnap délig esélytelen lesz Louist elérni még telefonon is, és csak remélni tudta, barátja nem annyira részeg, hogy ténylegesen történjen valami az elkövetkezendő órákban.
Zayn halkan kuncogva, a fejét csóválva nézett a hátsó ülésre, ahol a barna szépség halkan szuszogott. A klubban ígéretesnek tűnt, főleg akkor amikor elkezdte őt kifele húzni, és alig bírta kivárni amíg beültek a fekete kocsijába. De a srác az első kanyar után ahelyett  hogy megmutatta volna mire képes, bealudt. Zayn nem olyan szemét hogy kihasználjon egy embert aki nincs magánál, biztos túl sokat ivott a kölyök. Viszont azt sem tudta hogy hol lakik. Gondolván, holnap talán lesz esélye egy reggeli szexre, a saját házához vette az utat, ahol a lakótársai már régen aludtak. Kivéve a göndör férfit, aki a telefonján egy barna hajú, kékszemű fiú fényképét bámulta szomorúan. 

2016. szeptember 20., kedd

Write it how you would like to read it!

Hahi :D
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de velem már rengetegszer megtörtént az, hogy olvastam egy blogot, imádtam, totál be voltam tőle zsongva, és vagy húszfajta elméletet gyártottam, hogy mi lesz majd a következő részben, vagy a folytatásban (aztán végül egyik se talált :D). Ezért szeretném elindítani ezt az új MOZGALMAT.

Szeretnélek felhívni Titeket, kedves olvasókat arra, hogy írjátok le, Ti hogyan gondolkoztok a történeteimről. Lehet rövid jellemzés, tartalom, vagy komplett, többoldalas részeket, novellákat is készíthettek. Vajon ennek a one shotnak mi lesz a folytatása? Ennek a fanficnek mi lesz a következő részében? Az se gond, ha azóta már folytatódott, nyugodtan kiválaszthatjátok pl. a Fine 5. részét és megírhatjátok neki az általatok elképzelt 6. részt, vagy hoszabb folytatást. Sőt, mivel minden hosszabb történethez írok egy rövid kis összefoglalót, fülszöveget, azt is leírhatjátok, hogy milyen történet fogalmazódott meg Bennetek, amikor azt olvastátok. Akár azt is leírhatjátok, hogy egy egy one shotot hogyan képzeltetek el, máshogyan mint ahogy én leírtam. Vegyétek az alapötletet és fogalmazzátok meg a Ti fantáziátok és ötleteitek alapján. Vagyis röviden, írjátok le a Ti, saját verziótokat az én történeteimről :D 

Helyesírás vagy fogalmazási tudás nem számít, csupán az ötletek! Hogyha szeretnétek, hogy az alternatív verziótok felkerüljön a blogra, külön írjátok meg azt is, mert a kérés nélkül csupán elolvasom, és természetesen válaszolok is rá :)

A történeteiteket szeretettel várom a zuziika7@gmail.com e-mail címre, jöhet word fájlban, vagy helyben oda írva, teljesen mindegy, csak írjatok :D

Bloggerek! Tudom, hogy a feliratkozóim között nagyon sok más író is van, Titeket pedig arra szeretnélek megkérni, hogy terjesszétek ezt a mozgalmat! :D Biztosan Ti is kíváncsiak vagytok, hányféle képpen lehet megírni egy történetet, egy ötletet. A feladatotok csupán annyi, hogy az oldalt látható képet és egy ehhez hasolnó, vagy ugyanezt a szöveget írjatok hozzá, hogy a Ti olvasóitok is megértsék, miről van szó. És ha megkérhetlek, forrással vigyétek, ne állítsátok be úgy, mintha a Ti ötletetek lenne, egy komit is írhatnátok, hogy megleshessem a blogotokat. Ha a későbbiekben többen leszünk, ezen a blogon létre fogok hozni egy oldalt az összes olyan blog linkjével, ahol folyik ez a mozgalom, hogy az olvasók is könnyebben megtaláljanak mindenkit  :)

Nagyon nagyon sok szeretettel és kíváncsisággal várom az alternatív verzióitokat, ne féljetek írni, nem harapok meg senkit :D Lehet akármilyen aranyos, nyálbafulladós, vagy éppen darkos, beteg és depressziós, mindegy, csupán az a lényeg, hogy Nektek tetszen! :D
Awilda x

2016. szeptember 5., hétfő

Feszültség | Larry | One shot | 18+

Haahi :)
Nagyon sajnálom ezt a hosszú kimaradást, és most, a suli elkezdtével sem tudok gyakori bejegyzéseket ígérni. Igaz, már ki van tűzve egy nap amikor egyszerre három dolgot is szeretnék feltenni, és reménykedem benne, hogy össze is jön.
Ez a one shot.. szerintem rohadtul jellemzi az írásmódomat xD. Van benne rablás, szex, beteg/rohadt béna humor... szóval kellemes olvasást kívánok hozzá :D
Awilda x
Szerkesztés: 23:14
Nagyon siettem hogy még mielőtt elmennék otthonról, befejezem és feltegyem ezt a bejegyzést, szóval az elejére nem tudtam leírni minden információt, amit szerettem volna.
Előszöris: fogalmam sincs, hogy milyem gyakorisággal lesznek bejegyzések. Harmadikos vagyok, jövőre érettségizek, két iskolás projektben veszek részt és munkahelyem van. Nem kell aggódnotok, nem fogom se bezárni, se szüneteltetni a blogot, de ne ijedjetek meg, ha néhány hétig nem kaptok majd rólam életjelet :)
Ebből, és abból az okból kifolyólag hogy sajnálom, de 63-ból 7 érdeklődő nekem kevés, nem fogom elkezdeni rendesen írni a Protecting You-t. Majd esetleg később, ha több időm és több érdeklődő lesz.
Ezen kívül enyhe.. ihlethiányban szenvedek. Szóval fel fogok tenni két csoportba (Awilda Vayne blogjai, Larry Stylinson blogok) is egy kérdést/kérést, mert ide nem igazán akaródzik Nektek kommentelni. Szeretném, ha majd ott, vagy akár itt is, írnátok nekem ötleteket, mit szeretnétek olvasni, mit hiányoltok a bloggervilágból, vagy mire van hirtelen kedvetek. Ezzel segítetek nekem is és magatoknak is, mert talán sikerül gyarkabban írnom ide, nem kell órákig gondolkoznom egy jó ötleten.
Köszönöm annak aki ezt elolvasta :)

- A munka egyszerű - mondta a hang a vonal túloldalán - Ashton Irwin, 14 éves, felső tízezer. El kell rabolni, majd négy napon keresztül egy helyben tartani, a többit elintézzük mi. A fizetés 2 millió font. Rendelkezésére áll egy ház, ahol majd a négy nap alatt lesz a fiúval. Minden információt megtalál a póstafiókjában.
Így hangzott az üzenet, amit két ember hallgatott végig türelmesen. Még aznap kisétáltak a házuk, vagy lakásuk előtt álló postaládához és kivették belőle a csomagot, amiben a szükséges információk szerepeltek. A fiú neve, kora, címe, a menedékház címe, fényképek. Elégedetten hümmögtek egyet, majd visszatértek az otthonukba.
*
Harry Styles hangtalanul osont be a házba a hátsó bejáraton keresztül. A ház tervarjza az elméjébe égett, pontosan tudta hogy hol helyezkedk el a fiú szobája, és a oda vezető útvonalat is.
Louis Tomlinson a ház elektromos vezetékeivel babrált. Elvágot egy drótot itt, lenyomott egy kapcsolót ott, és az áram kiment az egész épületben. Vagyis a riasztó sem működik. Van 10 perce kihozni onnan a fiút mielőtt ez feltűnik a rendőrségen és kiküldenek ide egy járőrt. Nyugodtan kinyitotta a bejárati ajtót és besétált, fel az emeletre a fiú szobájához. Kezében szorongatta a kloroformmal átitatott kendőt, miközben belépett Ashton szobájába. A látványra azonban nem számított. Egy sötét alak hajolt a fiú ágya fölé, ám figyelmét elterelte a belépő Louis.
Harry azonnal felismerte a vékony, karcsú, alacsony alkatot. Tomlinson.
- Te meg mi a faszt művelsz itt?! - kiabálta suttogva - Húzz innen a picsába, ez az én melóm!
Louis csak akkor ismerte fel a göndört, agyát pedig ellepte a vörös köd:
- Lófaszt! - suttogott vissza ugyanúgy - Engem béreltek fel! - ökölbe szorította szabad kezét s beljebb lépett a szobába.
Ashton mocorgott egy kicsit az ágyában, mélyalvó volt, de még csak nemrég aludt el, így nem merült el annyira az álomvilágban. Feltűnt neki a sugdolózás, de azt hitte, megint a szülei veszekednek valamin. Az eszébe sem jutott, hogy ma éjjel egy puccos fogadáson vesznek részt, így a ház csakis az övé..lenne.
- Tomlinson - Harry összeszorította a fogait - Ha azt hiszed hogy itt hagyok két millát csak azért mert megrebegtetted a szempilláidat, nagyon tévedsz! - elővette a zsebéből a nyugtatóval töltött injekciós tűt, majd a fiúhoz hajolt.
Ashtonnak ekkor jutott eszébe a fogadás. Szemei hatalmasra nyíltak, meglátta a felé közeledő tűt, az ösztönei pedig életre keltek. Ijedten ugrott ki az ágyból és kezdett el kirohanni a szobájából, azonban nem vette észre Louist. Ashton a férfi karjaiba rohant, de Louisnak még így is nehézségei akadtak azzal, hogy lefogja és az arcára nyomja az altatós rongyot.
- Mi lenne ha segítenél te kétméteres rohadék? - sziszegte Louis mostmár rendes hangerővel, hiszen nem kell félniük attól, hogy felébred valaki, akinek nem kellene. Harry csupán a szemét forgatta, majd odament a pároshoz. Egyetlen laza mozdulattal lehajolt, megragadta Ashton lábait és a magasba emelte őket. A fiú ijedten felkiáltott, de abbahagyta a kapálózást, nehogy véletlenül leessen. Louis egyik keze így szabaddá vált és a fiú orrához tudta illeszteni az anyagdarabot.
- Mindigis tudtam, hogy az injekció hatásosabb - vigyorgott gúnyosan Harry, miközben Ashton lassan álomba szenderült, a teste pedig elernyedt a szorításukban. - Sokkal könnyebb alkalmazni! Egyszerűen beleszúrod valakibe, mindegy hogy hova. Ezt a szart meg az arcába kell nyomni, ráadásul sokáig.
- És ha összetörik a zsebedben a tű akkor mi van? - vágott vissza Louis idegesen, szorosan tartotta Ashtont, miközben a hátsó zsebébe nyomkodta a rongyot. - Most pedig engedelmeddel.. -  Harry kezeire nézett, amik még mindig afiú lábait tartották.
- Nem nem nem! Mondtam már, hogy nem hagyok itt két millát miattad!
- Ahogy én se miattad! - Louis az órájára pillantott - Elintézhetnénk ezt gyorsabban? Mindjárt itt vannak a zsaruk.
Harry legszívesebben homlokon csapta volna magát.
- Már megint kilőtted az áramot te barom?! - kérdezte hitetlenkedve.
- Igen, képzeld faszfej! Tudod, ez az én módszerem, és az én melóm! Szóval igazán örülnék neki, ha végre elhúznál a picsába és hagynál dolgozni!
Harry készült visszavágni valamit, amikor megcsörrent a telefonja. Szinte fújtatott egyet mielőtt fél kézzel lenyúlt a zsebéhez és előhúzta a készüléket. A megbízója száma villant fel a képernyőn, felvette és azonnal ki is hangosította.
- Elárulná hogy mi a fasz folyik itt?! - nem is hagyta hogy a megbízó megszólaljon, ám a válasz csupán egy eltorzított torokköszörülés volt.
- Gondolom találkozott Mr. Tomlinsonnal.
- Igen, nagyon kellemes meglepetés volt - mondta gúnyosan Louis, Harry a szemét forgatta. A kékszemű folyton úgy viselkedik mint egy csökönyös, hisztis gyerek. Ha nem gyűlölnék ennyire egymást, már régen szétdugta volna a kerek fenekét.
- Sajnálatos véletlen történt. Ugyanazzal a feladattal két embert bíztunk meg, és..
- Na ne mondja - szakította félbe Harry unottan. - elárulná inkább azt, hogy most mégis mit csináljunk?
- Dolgozzanak együtt - válaszolta a megbízó pár másodperc csend után - A fizetség marad ugyanannyi. Legalább nem kell egyedül vigyázni a gyerekre. A menedékház címét mind a ketten tudják.
- És hanem vagyunk hajlandóak együttműködni? - kérdezte Louis feldúltan, ám a vonal már süket volt.
- Kurvajó - motyogta Harry és szorosabban tartotta Ashton lábait, nehogy kicsússzanak a kezei közül - Úgy látszik, nincs sok választásunk.
*
- Mindjárt magához tér, viszek neki valamit inni - mondta Louis és felkelt a kanapéról. A kicsi konyhába sétált, egy műanyag pohárba engedett hideg vizet.
A menedékház nem volt túl nagy. Egy nappali, két hálószoba, egy mosdó, egy konyha. Semmi fölösleges hely, ha egyel többen lennének, már nem férnének el. Harry és Louis szó  szerint megküzdöttek az ágyért, a kisebbik vérző orral, morogva vitt egy párnát a kanapéra, ahol most mégis Harry terült el, sörrel a kezében, valamilyen boxmeccset nézve. Paraszt.
Louis felkapta magára a símaszkot, majd elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Ashton ijedten kapta rá a fejét, éppen azzal foglalkozott, hogy valahogy lefeszítse a bilincset az ágy támlájának rácsos részéről.
- Nyugi, csak inni hoztam. Nem akarunk és nem is fogunk bántani, amíg jól viselkedsz - Louis a fiú kezébe adta a poharat, majd leellenőrizte a megbilincselt csuklóját, nem e sértette még fel nagyon. Ashton lassan itta meg a vizet, nem lehetett biztos abban, nem e kevertek bele semmit. A férfi közben mindent leellenőrzött még egyszer, a biztonság kedvéért. Ablakon rácsok, ajtón zár. Az ágyon olyan matrac van, amiben nincsenek rugók, az ágyon kívül nincs semmi sem a szobában.
- Ha wc-re kell menned, szólj - mondta miután elvette az üres poharat és kiment a szobából, bezárta maga mögött az ajtót.
Hitetlenkedve nézett végig az elé táruló látványon. Harry a fakrával a kezében nézett valami fizetős pornó csatornát, jobb keze ütemesen mozgott, és az alsó ajkát harapdálta. Nem azér, gyönyörű látvány volt, de Louist mégis felcseszte. Egy emberrablás kellős közepén nyugodtan ül az ágyán és veri a farkát. Ha Harry így játszik, akkor ő is.
*
Harry unottan várta, amíg Ashton befejezi a reggeli evését. A fiú végig szemmel tartotta a fogvatartóját, elemezte, próbált olvasni a mozdulataiból, tetteiből. Az egyik osztálytársa próbálta ezt neki megtanítani suliban, akkor még azt hitte hogy hülyeség, de most azt kívánta, bár jobban odafigyelt volna. Harry mozdulataiból semmit sem tudott kiolvasni.
- Miért raboltak el? - kérdezte hirtelen, arcán kíváncsiság tükröződött.
- Váltságdíj - válaszolta unottan Harry.
- És meddig fognak itt tartani?
- Ha minden jól megy, csak négy napig. Ha nem, akkor tovább - Harry elővett egy szál cigit és rágyújtott. Kurvára unatkozott, egy pillanatig elképzelte maga előtt Louis fenekét. Úgy tűnik a tegnapi hirtelen ötlete a pornócsatornával bevált, mert "társa" azóta egy szót sem szólt hozzá. Végre egy kis csönd.
- Miért veszekedik annyit a társával? - Ashton oldalra hajtotta a fejét. A falak nagyon vékonyak, minden egyes szót - vagyis utóbbi pár órában csendet - hallott. Harry lassan fújta ki a füstöt, egyik szemöldökét felvonta, de a fiú ezt úgysem láthatta a maszk miatt.
- Nem hallottad még a közmondást, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik? - Harry elvette Ashton öléből az üres tányért és a műanyag kanalat, majd elhagyta a szobát.
Louis halkan fütyörészve készítette magának a reggelijét, a rántotta illata betöltötte az egész házat. Harryt azonban nem a dal, vagy az étel érdekelte, hanem Louis csodálatosan kerek feneke. Égető vágyat érzett az iránt hogy a selymes bőrbe markoljon, csak hogy érezhesse, mennyira puha az a segg. Ráadásul a kis köcsög még ringatta is.
Louis nagyon jól tudta, hogy mit művel. Azt is tudta, hogy mi Harry reakciója. Letesztelt módszer már ez a szexéhes faszfejek kikészítésére, és a zöldszemű éles lélegzetvételéből ítélve, ismét sikerrel járt.
- Valami gond van? - kérdezte ártatlanul Louis, szempilláit rebegtetve, aranyos mosollyal az ajkain pillantott hátra Harryre, majd tekintete lejjebb vándorolt - Remélem azt megnt az én ágyamban fogod elintézni - fordult vissza a főzéshez szemét forgatva, a Harry nadrágjában éledező parazitára utalva. A göndör csupán ekkor vette észre, hogy nem a szeme az egyetlen, aminek tetszik a látvány. Megkeményítette a vonásait, két lépéssel Louis mögött termett. Két tenyerét a csípőjére tette és közelebb húzta magához, dudora a kerek feneket súrolta. A kisebbik egy pillanatra lehunyta a szemét, de gyorsan visszaerőltette magára az érzelemmentes maszkját.
- Pardon? Ott a két kezed és a hideg zuhany, cső - Louis ellépett tőle, elzárta a gázt majd kitette egy üres tányééra a rántottáját. Győzedelmes mosollyal az arcán távozott a szobából.
Azonban két erőteljes kar visszarántotta, megfordította majd háttal a falhoz szorította. Harry nem törődött a földre eső, és apró darabokra törő tányérral, sokkal jobban érdekelte az enyhe pír Louis arcán. Közel hajolt hozzá, már majdnem megcsókolta, egyik kezével a kisebbik fenekébe markolt, ám egy kiáltás megszakította a műveletet:
- Pisilnem kell!
*
A szexuális feszültség egyre csak nőtt a napok alatt. A negyedik reggelen ébredtek, éjfélkor lesz az átadás, vagyis legkésőbb 11-kor készen kell lenniük. Addig viszont van még idő bőven. Louis szokás szerint egyetlen alsónadrágban flangált a házban, persze egy öv is volt rajta, ráerősített fegyvertokkal, és töltött fegyverrel. Csak a biztonság kedvéért. Be kellett ismernie, hogy ez a "viselet" nem igazán praktikus, tekintve hogy egy túszt rejtegetnek, és a rendőrség akármikor lenyomozhatja őket, ha pedig betoppannak ide, az eléggé kínos lesz, viszont Harry kínzása minden pénzt és kínos pillanatot megért. Még azokat is amiket Ashtonnal kellett megélnie, amikor ő vitt be neki enni valamit, vagy kivitte wc-re. Bár olyankor felhúzott egy rövidujjút, mégis. Csak egy gyerek - ki tudja mennyire ért a pornókhoz.
Harry szenvedett, lassan már fizikailag is. Louis segge szinte az arcában riszálta magát a nap minden egyes percében, és kikészítette a tudat, hogy nem teheti a magáévá. A fiatalabbik sosem engedi, mindig kitalál valamit. Meg kell etetnem Ashtont, ki kell takarítanom, megy a sorozatom a TV-ben, pisilnom kell... Kelleti magát, kínozza bűnpartnerét, nagyon jól tudja, hogy mit művel vele.
De Harrynek is véges a türelme. Akkor érte el a határt, amikor reggel kisétált a szobájából és meglátta Louist a kanapén aludni. Teljesen meztelenül. A hasán fekve. Napbarnított feneke - kis nudista, eh? - szinte teljesen tökéletes félkört alkotott, a két farpofa békésen helyezkedett el egymás mellett, mérhetetlen vágyat idézve elő benne, hogy megérintse őket. És mégis ki volt Harry, hogy ellenálljon ennek a kísértésnek? Nem törődve a körülményekkel Louis mellé lépett és megmarkolta a fenekét. A farpofák tökéletesen helyezkedtek el a tenyerében, mintha csakis neki lettek volna tervezve. A kisebbik fiú halkan felnyögött az érzéstől, ajkaira győzedelmes mosoly ült ki. Végig ébren volt, percek óta várta, hogy Harry végre meglássa őt, és megtudhassa, hogyan reagál ilyen hirtelen... megnyilvánulásra? Erre nincs is talán megfelelő kifejezés.
- Szedd el onnan a kezed, mielőtt szétlövöm a golyóidat - mondta félhangosan, oldalra fordította a fejét, hogy rálásson Harry ámulattal teli arcára.
- Fogd be - morogta a göndör, övéből elővette a fegyverét, kibiztosította és Louisra fogta. A férfi egyetlen pillanatig engedte csupán eluralkodni magán a félelmét, de vonásait szinte azonnal megkeményítette - Elegem van - Harry nem engedte szóhoz jutni sem - Befejezted a hülye kis játékaidat. Meg foglak dugni, nem érdekel hogy akarod e vagy sem.
- Álmodozz csak! - sziszegte Louis és a könyökére támaszkodott, készült felkelni, ám Harry még időben reagált. Fegyverét meglendítve a kemény fémmel csapta fejen a kékszeműt, aki fájdalmasan nyögve zuhant vissza a kanapéra. Nem ájult el, csupán elkábult egy kicsit, nem beszélve a lüktető fájdalomról a halántéka mellett. - Styles, azt mondtam, nem! - Louis még mindig játszott, bár álló farokkal és fájó fejjel nehéz volt, nem fogja magát könnyen megadni Harrynek.
- A kurva életbe dugjanak már végre! - hallották meg Ashton kiáltását a szomszéd szobából. Ebben a házban tényleg rohadt vékonyak a falak. Harry azonban csak felnevetett a fiú beszólásán, és serényen teljesítette is a kérését. Megragadta Louis csuklóit és a háta mögött egyik kezével összefogta őket, a másikkal megszabadította magát a felesleges ruhadaraboktól.
Louist menthetetlenül izgatta a helyzet. Érezte Harry övét a csuklói köré tekeredni, halkan felszisszent amikor teljesen rászorult a bőrére. Nanáhogy a göndör nem kíméli. De miért is tenné? Louis imádja a fájdalmat.
Miután alaposan összekötötte Louis kezeit, Harry két ujját a kisebbik szájához tette, hogy nyálazza be őket. Louis szorgosan dolgozott, tudta hogy ez lesz az egyetlen síkosítója. Szerette a fájdalmat, de ha valaki szárazon próbálja megdugni, kissé túl sok még neki is. Az ujjak nem sokáig voltak a szájában, pár másodperccel később Harry már a bejáratán keresztül nyomta át őket. Louis halkan nyöszörgött, lehunyta a szemeit a feszítő érzés hatására, ami lüktetést idézett elő a férfiasságában.
Harry elvigyorodott, nem szándékozott könnyen megadni a férfinek, amit akart. Eddig kínozta őt, most Louis a soros a szenvedésben. Mindkét ujját mélyen benyomta egészen addig amíg bírta, majd megállt. Nem mozdult, megfeszítette a kezét, nehogy elkezdjen esetleg remegni, vagy valami ilyesmi. Louis tiltakozón felnyögött, egy kézrántással kísérve megemelte a fenekét, ám egy lecsapó tenyér visszalökte őt az eredeti helyzetébe.
Harry csak kuncogott rajta, figyelte tenyere piros lenyomatát a férfi fenekén.
- Szóval Lou... Hogy vagy ma? - kérdezte mézes mázos hangon, mire Louis dühösen mordult fel:
- Fogd be a pofád Styles és mozdulj már végre, vagy kimászok alólad és nem dugsz meg ma se!
Harry ezt a fenyegetést már komolyan vette, tudta, hogy Louisnak semmi percbe sem telne kiszedni a csuklóit az öv börtnönéből ha akarná, és még egy napot álló farokkal nem bír ki. De az ujjait még ígyis kínzóan lassan kezdte el mozgatni, majd néhányat ollózott velük. Nem vesztegetett ezzel túl sok időt, feleslegesnek érezte, Louis már ígyis zihált alatta. Lehajolt, a kanapé mellé ledobott nadrágja zsebéből előhúzott egy műanyag üvegcsét. Szétkente a farkán a síkosító krémszerűséget, majd egy kicsikét előrébb mozdult és egyetlen laza mozdulattal eltüntette magát Louisban.
A férfi majdnem felsikított amikor a htalmas farok belé szorult, de a torkán egy hang sem jött ki, csupán néhány sípoló lélegzetvétel. A feszítő fájdalom és a benne lüktető parazita ezzel az egy mozdulattal vészesen közel sodorta őt a csúcshoz, de még semmiképpen sem engedhette meg magának, hogy elélvezzen. Az hihetetlenül kínos lenne, Harry azonnal rájönne, hogy mennyire ki is van éhezve rá, már napok óta.
A göndör férfi csupán néhány másodpercig várt, mielőtt szinte teljesen kihúzódott, majd erőteljesen visszacsapódott. Nem siette el a dolgot, lassan és keményen csinálta. Louisnak elnyíltak az ajkai, szemei fennakadtak, ahogy az élvezet és a fájdalom keveredett a testében, ismét megrántotta a kezeit, hátha ki tudja szabadítani őket, úgy érezte, muszáj belemarkolnia valamibe, nehogy már most elmenjen. Az öv azonban úgy tűnt, keményebb falat volt, mint amilyennek tűnt.
Harry nem gyorsított, sőt, mintha lassított volna. Kezével előre nyúlt, be, Louis teste alá, hogy erőteljesen rámarkoljon bűntársa férfiasságára. A kisebbiknek égett az arca, amikor kibukott belőle egy olyan hangos nyögés, amiben biztos volt, hogy az egész utca hallotta. De abban a pillanatban magasról leszarta. Legalább nekik is lesz miért hideg zuhany alá állni. Harry felkuncogott, Louis arcára volt írva, mennyire élvezi ezt, mintha nem is ebben a világban lenne már. Fejében megjelent egy kép, mint amikor a régi mesékben ha valakit erősen fejbevátak, csillagok vagy madárkák köröztek a feje körül, azonban itt, most, Louis esetében farkakat látott ott keringeni. Harry csupán most fokozta a tempóját, de a módszeren nem változtatott: szinte teljes farok ki, majd erőteljesen be, egészen addig, míg a golyói a férfi fenekét nem súrolták.
Louis összeszorított szemekkel, hangosan nyögdécselve élvezett el, az utolsó lökés telibe felnyársalta a prosztatáját, amitől a szemei előtt mintha tüzijátékok robbantak volna fel. Harry elégedetten vigyorodott el, majd férfiasan nyögve ürítette élvezete jelét Louis fenekébe, és a kisebbik hátára omlott. Mindketten lihegtek pár percig, izzadt testeik összeragadtak.
- Hé! - hallották meg hirtelen Ashtont - Erről kérem majd a videót!

2016. augusztus 14., vasárnap

I wanna be yours | Larry (hybrid) | 34. Rész

Hahi :)
Bocsánat az eltűnésért, nem fogok magyarázkodni mert már biztos nagyon unjátok, csak annyit mondok hogy nyár van, és kinek van kedve egész nap otthon ülni és a gép előtt ülni? :) 
Nagyon szépen köszönöm ennek a résznek a lefordítását Grétinek, és lenne ehhez egy kis hozzáfűznivalóm: nem tudom, ki emlékszik a "színezésre", vagy a szín kódrendszerre a BDSM - ben. Már biztosan említettem, de szeretném felfrissíteni a memóriátokat, hátha elfelejtettétek: a zöld azt jelenti hogy minden rendben, a sárga azt jelenti hogy a dominánsnak kicsit lassítania kell, gyengédebbnek kell lennie, a piros szó hallatán pedig a dominánsnak minden szexuális vagy büntető tevékenységet abba kell hagynia, mert az alávetett elérte a határait és nem bírja tovább.
Kellemes olvasást kívánok, ne felejtsetek el komizni :*
Awilda x

”Maradj még, apuci.”
”Maradok, cicus.”
”D-de nem úgy tűnik.” Morogta Louis.
Louis szeret körmöt festeni. Harry vett egy hatalmas körömlakkos szettet, minden szín meg volt nevezve, bár ezeket Louis tudta. Louis általában mindig kifestette a körmét, és azok mindig pinkek voltak. Louis a körmét csillogó rózsaszínre festette, mert ez annyira tetszett neki. Louis gélt is tett rá, ami lehetővé tette, hogy két hétig megmaradjon. De Louis most néhány körmöt csúnyán akart kifesteni, de nem az övét akarta, mert most azok olyan szépek voltak. Az ujjai csillogó rózsaszínek voltak, a lábujjai pedig csillogó fehérek. ( Louis nagyon szerette a csillogást.)
Louis megpróbálta meggyőzni Calumot, hogy had fesse ki a körmét, és Ashtont is megkérdezte, amikor meglátta a folyosón. De mindketten visszautasították, Louis pedig erre összehúzta a szemöldökét. Persze Harry lett volna az első, csak éppen Calumba és Ashtonba botlott bele. Ő nem akarta azt érezni, mintha az apja a testvére lenne. De szerencsére az apucija volt olyan lelkes, hogy kifesse a körmét, csak azért, hogy boldoggá tegye az ő hercegnőjét.
Tehát Louis most a hasán feküdt a lábai pedig a levegőben voltak, miközben Harry lábujjkörmeit festette csillogó zöldre.” Apuci szeretne mintát?”
Harry elkomorodott.” Milyen mintára gondolsz?”
”Louisnak is van minta az ujján.” Mondta Louis, és felmutatta a mutató ujját, amin egy piros szív volt.
”Ó, lepj meg hercegnő.”
”Oké.” Mondta Louis, és folytatta Harry körmeinek a festését. Pontosan tudta, hogy mit fog csinálni. Írt egy nagy ”H” betűt a nagylábujjára, majd a másikra egy pluszjelet, a következőre pedig egy ”L” betűt.
Miután Louis megcsinálta a felső réteget is, azt mondta” Apu, nézd!”
Harry lenézett a színes lábujjakra.” Ó, szerelmem, ez annyira édes.” Mondta Harry és a ”H+L”-t nézte.” Szeretlek, Louis.”
”Louis is szereti apucit.” Mondta Louis és megcsókolta Harry száját.” L-Louisnak menni kell pisilni.” S mielőtt az egészet elmondta volna már ki is ment a fürdőbe, maga mögött hagyva a kuncogó Harryt.
Ashton amikor belépett a szobába, az első dolog, amit meglátott az Harry kifestett lábujja volt. A szemei elkerekedtek.” Te tényleg hagytad neki, hogy kifesse a körmöd?”
”Igen.” Vont vállat Harry.” Annyira boldog volt.” Vigyorgott magában.
”Olyan hülye vagy.” Gúnyolódott Ashton.
”Nem vagyok az.” Érvelt Harry.
Ashton a konyhába sétált és a palacsintát, amit biztosan Harry csinált egy papírtányérra tette.” Harry, ez a palacsinta a tányéromon Louis, oké?” Ashton kinyitotta hűtőt és megragadta a tejszínhabot.” Ez pedig te.” Mondta és elkezdte rányomni a tejszínhabot a palacsintára.
Harry a szemét forgatta.” Oké, de miért? Szeretem Louist, és büszke vagyok erre. Plusz, te beszélsz. Miért nem eszed meg ezeket a palacsintákat?
Asthon elpirult.” Mert ezeket Calumnak viszem.” Elhallgat egy pillanatra.” Oké, inkább fogd be.”
*
Miután Louis elvégezte a dolgát, gyorsan kisétált a szobából, és izgatott volt, hogy átölelje az apját és esetleg filmet nézzenek. Egészen addig, amíg meg nem ragadták az ingjét és be nem rántották egy szobába.
Louis össze volt zavarodva, mert bárki, aki behúzta még egy kicsit neki is lökte a falnak. Nem számított arra, hogy Calummal találja szembe magát.” Emlékszem arra amikor, arcon vágtalak és elkezdett vérezni az orrod?” Bökte ki Calum.
Louis tétován bólintott.
”Nos, sajnálom, sosem kértem tőled megfelelően bocsánatot, nagyon sajnálom.”Mondta Calum könnyekkel a szemében.
Louis összehúzta a szemöldökét.” Rendben van.”
”Nem.”Calum megrázta a fejét.” Louis, te vagy az egyetlen barátom, már majdnem a testvérem, megoszthatok veled egy titkot kérlek?”
Mielőtt Louis reagálni tudott volna, Ashton jött be a szobába a palacsintával, de Calum nem távolodott el Louistól.” Itt van szerelmem.” Adott Ashton egy puszit Calum arcára, és letette a palacsintát az éjjeliszekrényre.
Calum bólintott.” Köszi Apuci, tudnál nekem és Louisnak adni néhány percet?”
Ashton egy része kicsit csalódott volt, mert már régen el szeretett volna menni az alávetettjével sétálni. Calum annyira eltávolodott az utóbbi időben. De Ashton csak bólintott és elment.” Mi a titok?” Kérdezte Louis. Louis szerette a titkokat. Louis fantasztikus titoktartó volt, de ő is szerette elmondani a titkait Harrynek.
Calum remegve vett egy mély levegőt, majd az ajkába harapott.” Azt hiszem, terhes vagyok.”
Louis az ágy szélére dűlt és felkuncogott.” Ez-ez nagyszerű. Calumnak kölykei leszenk.”
”Nem.” Sírta Calum.” Ez n-nem jó.”
”Mi?” Louis oldalra döntötte a fejét.
Calum szünetet tartott mielőtt megszólalt.” Ashton és én már majdnem két éve vagyunk együtt. Égy és fél évvel ezelőtt szerettünk volna gyereket. Mivel még nem volt részünk ilyenben ezért várunk, de annyira szerettünk volna gyereket.” Tette hozzá Calum zokogva, majd folytatta.” De nem estem teherbe. Mindent próbáltunk. Különböző pózok, és ételek és még a gumi nélküli szexet három alkalommal egy nap, de semmi. D-de most terhes vagyok!”
Louis a fejét rázta.” Louis nem érti. Calum és Ashton babát akart?”
”Igen!” Bólintott Calum és a könnyek végigfolytak az arcán.” De mindketten féltünk elmenni az orvoshoz, mert azt hittük, hogy valamelyikünkkel van a probléma. Lassan abbahagytuk a próbálkozást, és abbahagytuk a gyerekről beszélgetést, így most félek elmondani Ashtonnak, hogy terhes vagyok.” Jajgatott Calum.” M-mi lesz, ha magamra hagy? Vagy ha azt akarja, hogy vetessem el a babát?”
Louis nem tudott mit mondani, így csak átölelte Calumot, és megsimogatta a haját, és azt suttogta neki, hogy minden rendben lesz és, hogy ő ott van neki.
*
Calum megmutatta Louisnak a három pozitív terhességi tesztet, maja a kukába dobta őket. Mielőtt újra veszekedni kezdtek volna, apjaik szóltak nekik, hogy menjenek le. Calum megmondta Louisna, hogy ne mondja el ezt Harrynek. Louis próbált vitatkozni ezzel, de Calum rámutatott arra, hogy ezt titkos és, hogy Ashtonnal és Harrynek egy ideig még nem kell tudni.
Az apjaik izgalmas hírekkel számoltak be mégpedig, hogy mennek Disneylandbe (talán majd a California Adventurebe is, ha a fiúk akarják). Louis hangosan felkacagott és tapsolt, majd megölelte Harryt, és megköszönte neki ezerszer. Calum pedig egy hamis mosolyt erőltetett az arcára, és elmormolt egy köszönömöt Ashtonnak. Calum legszívesebben toporzkolni és sírni szeretett volna, mert volt elég baja és nem szeretett volna hullámvasutazni. Nem érezte magát biztonságban. A szívás pedig az volt, hogy Calum alig várta a Cars Landet.
Calum hallgatott az egész Disneylandbe vezető úton, és néha válaszolt Ashtonnak, aki próbált beszélgetni vele. Harry és Louis nem akartál befogni a szájukat. Harry Louisnak Disneylandról beszélt, aki negyon aranyos kérdéseket tett fel. Louis kigúnyolta Harryt, mert Harry álcár viselt.  Harryn egy kalap, napszemüveg, egy hamis szemölcs és egy hamis bajusz volt. Ezelőtt még sosem viselt álcát, mert mindig voltak testőrei, de most, hogy elveszített Ashtonnal egy fogagást meg kellett érte fizetnie. Calum rosszallóan nézett a párra. Harry valószínűleg nagyon boldog lenne, ha Louis terhes lenne. Calum irigyelte őket.
Amikor belépteka parkba a két pár szétvált. Calum tudta, hogy Ashton hullámvasutazni akar, de terhesen nem olyan jó ezen ülni, szóval gondoskodott arról, hogy a gyerekeknek való vasútra üljenek. Ashton annyira izgatott volt, hogy nem tudott nemet mondani. Harry és Louis pedig végigmentek a boltok mellett, és bementek abba, amelyikbe Louis akart.
A baj akkor kezdődött, amikor Harry a pulcsikat kezdte el nézegetni. Fehérek voltak, és az egyiken Mickey egér fején volt egy korona, a másikon pedig Minnie egér volt a fején egy tiarával. Harry azon tanakodott,hogy Louis milyen aranyosan nézne ki ezekben. Különösen, ha lenne a méretünkben.”Lou?” Fordult hárta Harry, hogy beszéljen vele, de nem volt ott. Megfordult minden irányba de nem volt ott Louis.
Louis kiszaladt a boltból, amikor meglátta a férfit, aki lufikat árult az út másik oldalán. A lufik nagyon szépek voltak. Teljesen kerekek voltak, a tetejükön pedig Mickey egér fül volt. Louis rózsaszínt szeretett volna, s közben észre is vette, hogy csak az maradt. Louis emlékezett, hogy Harry öt fontot az utazás előtt, így az nála maradt.
”Rózsaszín lufi!” Kiáltotta Louis, és elővette az öt fontot.
”Szia!” Mosolygott a srác.” Ez nyolc dollár lesz.”
Louis csak tovább nyújtotta a pénzt.
A srác csak tovább mosolygott.” Sajnálom, kis srác. Át kell váltanod a pénzed a városházán. Van dominánsod, vagy a családoddal vagy?”
”Louisnak dominánsa van.” Mondta.
”Vissza kellene menned hozzájuk, már biztos halálra aggódták magukat.”
Louis érezte, hogy a könnyek ellepik a szemét. Harry azt mondta, hogy ne menjen sehova nélküle, főleg ne itt. És ezért meg fogják büntetni. Bárcsak Harry ne lenne olyan dühös. Hogyan fogja Louis megtalálni Harryt?
Louis úgy döntött, hogy visszamegy a boltba, és ellenőrzi, hogy még ott van-e. Remélte, hogy Harry nem vette észre, hogy elment. Mikor Louis visszament látta, hogy Harry az egyik alkalmazottal beszél, és könnyes a szeme. Harry úgy döntött, hogy először velük beszél, mielőtt teljesen megbolondulva kezdené keresni Louist. Louis félt, hogy mérges lesz, de örült, hogy látta. Odaszalad és szorosan megölelte a derekánál. Ha Louis elég erős lett volna, talán még fel is emelte volna.” Apuci, apuci, apuci!” Sírta Louis.
”Szent szar.” Átkozódott Harry és szorosan megölelte Louist. A dolgozó csa elmosolyodott majd elsétált, boldognak találta őket. Néhány pillanat múlva Harry eltolta Louist, és a csukójánál fogfa kezdte kivezetni a boltból.” Haza megyünk.” Morogta Harry, ahogy közeledtek a kijárathoz.
Louis könyörögni és tiltakozni szeretett volna, hogy maradjanak, de tudta, hogy úgy csak rosszabb lesz. Louis rosszul érezte megát, hogy nem tudott egy ilyen egyszerű szabályt megjegyezni. Maradj Harryvel. Louis szerette az időt Harryvel tölteni. Könnyek gyűltek a szemében. Harry nem beszélt hozzá egész úton, a buszon, majd amikor gyalogoltak akkor sem. Harry nem is nézett Louisra, meg sem érintette. Csak sétált mellette némán. Louis tudni akarta, hogy Harry mit gondol. Haza szeretné küldeni Louist? Apu szereti Louist, akkor is ha rossz? Ezekre gondolt Louis.
Amikor beértek a házba, Harry elkezdte megáról lehámozni az álruháját, majd eldobta azokat mindenféle irányba. Megállt s azt mondta Louisnak.” Menj az elkülönítőbe. Majd csak reggel gyere ki.” Ekkor fél nyolc volt, Louis általában ilyenkor feküdt le aludni, Harry annyira csalódott volt, hogy ezt most így gondolta helyesnek. Így Louis képes lesz végiggondolni, hogy mit tett.
Louis felment az elkülönítőbe. Louis végigzokogta za egész oda vezető utat, gyűlölt ott lenni. Louis sosem küldték ténylegesen oda. Az első alaklommal Harry mérges volt, így Louis elhagyta azt a szobát. A második alkalommal, Louis ott akart lenni.  Harry most küldte őt ide, jó indokkal. Louis két alakalommal futott el Harrytől. Az első alakalom tegnap volt.
Csak egy takaró és egy párna volt a szobában. Nincs pohár, se víz, se Harry. Louis próbálta felkapcsolna a villanyt, de nem sikerült neki. Nem volt semmi. Teljesen sötét volt, és ez volt Louis nagy félelme, próbált vele nem foglalkozni, de minden hol ott volt.
Louis nem tudott nem a sötétre gondolni. Hamarosan azt érezte, hogy rettenetesen izzad és forró. Folyton csak arra gondolt, hogy milyen csalódott lehet Harry és, hogy ő milyen szar, és nem tudott túljutni azon, hogy nem volt semmiféle fényforrás. Louis fel akarta volna kapcsolni, ha tudta volna, de túl meg volt rémülve.
Louis már nem bírt tovább így azt motyogta,” Piros.” Esőnek csak halkan motyogta, később pedig már kitámolygott a folyosóra és azt kiáltotta”Piros, piros, apuci piros!!” Louis csak azt akarta, hogy apja ott legyen mellette és, hogy megölelje.
Harry éppen zuhanyozott, amikor meghallotta a sikoltást az elkülönítőből. Megfordult és gyorsan elzárta a zuhanyt, s majdnem el is esett, így a könyökét a falnak kellett, hogy nyomja, majd végigszaladt a folyosón. Abban a pillanatban, amikor meglátta, hogy Louis ott sírt rögtön magához ölelte, attól függetlenül, hogy csöpögött még róla víz. Attól, hogy Harry ott volt Louis még mindig azt hajtogatta, hogy piros, de már nem kiabálva, hanem csak motyogta.
Harry érezte, ahogy a saját könnyei folynak végig az arcán.” Cicus, semmi baj nem kell színezned. Itt vagyok, biztonságban vagy, oké? Szeretlek, te olyan fiúja vagy apucinak.” Harry megdörzsölte a lábát a szőnyegben, mielőtt elindult volna lefelé a lépcsőn, nem szeretett volna elesni Louissal.
Louis befejezte a színezést, de ez nem állította meg a remegésben. Harry annyira meg volt rémülve, hogy nem tudta, hogy mit kellene tennie. Harrynek még senki sem mondta, hogy mit kell akkor tennie, ha az alávetettje színez. Tehát Harry azt tette, amit a legjobbnak gondolt. Letette Louist a kanapéra, s megcsókolta többször is, majd elmondta, hogy teljes szívéből szereti. Louis egy kicsit izzadt. Odaadott neki egy hideg vizes mosogatórongyot és azt mondta neki, hogy ezzel törölje meg a nyakát és az arcát. Louis tette, amit mondott Harry, majd megivott egy csésze teát. Nem volt benne cukor, mert az nem segített volna Louisnak a pihenésben.
Miután Louis megitta az összes teát, Harry adott még neki pár korty vizet is. Louis már nem remegett és nem volt olyan forró, mint azelőtt. De Harry tudta, hogy Louis még érzelmileg sérült volt.” Apuci szeret.” Mondta Harry Louisnak.” Minden alávetett szokott hibázni néha, és az apukájuk meg szokta őket büntetni, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik őket. Nagyon büszke vagyok rád, mert te összességében nagyon jól viselkedtél, udvarias voltál, én nagyon kedves, és nem is beszélve arról, hogy én annyira, de nagyon szeretlek.”
Louis a fejét Harry vállán pihentette.” L-Louis is szereti apucit.” Krákogta.
”Én is szeretlek.” Mondta Harryé s adott egy puszit Louisnak.
”Louis azt hitte, hogy apuci utálja őt.” Vinnyogta Louis.
Harry megrázta a fejét.” Nem, cica. Csak azért, mert megbüntetlek, nem azt jelenti, hogy utállak.” Harry megmutatta lábujját.” H meg L, emlékszel? Te és én örökké, oké, cica?”
Louis zokogva borult Harry mellkasára. Harry és Louis a nappaliban maradtak, Harry felkapcsolta a villanyt, és letette Louist az ágyra. Harry felszaladta lépcsőn és lehozott néhány bugyit és boxert is, hogy kényelmes legyen nekik.
Aztán Harry párnát és takarót is hozott. A zuhany miatt túlfülledt lett volna a szobában aludni. Így ők a kanapén aludtak, és filmet néztek, természetesen, amit Louis választott.
 Louis a Ratatouillet választotta, hiszen ez a film a közelmúltban lett a kedvence. Harry elfoglalta magát a film berakásával, amíg Louis felvette a bugyiját, hiszen most neki nem lett volna ehhez hangulata. Harry átölelte az alávetettjét és addig puszilgatta, amíg be nem fejezte a sírást. Azt már nem  tudni, hogy mi történt velük az éjszaka.

2016. augusztus 2., kedd

Protecting You | Larry | Prológus

Haaahi :D
Befejeződött az egyik történet, és már kezdődik is egy újabb. A történetben Louis őrangyal, Harry pedig a védence, de nem az a sablonos sztori, mint ahogy ez az "in medias res" prológusból is kiderül xd. Még mindig várom a kommenteket a Brother epilógusához, és szeretném, ha ide is leírnátok a véleményeteket. Nem folytatom ezt a történetet, ha nem lesznek érdeklődők :)
Kellemes olvasást kívánok, ne felejtsetek el komizni :*
Awilda x

- Köszönjük, hogy idehoztál nekünk egy őrangyalt, Harry. Fogalmad sincs, mennyire megkönnyítetted a dolgunkat - mondta a fekete szemű orvos mézes-mázos hangon, amitől a göndör fiút kirázta a hideg. Louis reszketve keresett valamiféle menekülőutat, ám minden ajtó és ablak előtt egy-egy démon állt őrt. Egyetlen dolog volt amit tehetett, de azt ilyen állapotban képtelen volt megtenni. Túlságosan gyenge volt, túlságosan összetört. Nincs elég ereje hozzá. Legalábbis ő ezt hitte.
Harry értetlenül figyelte a jelenetet, nem értette, hogy Louis miért fél ennyire. Néhány beteg kiszökött a szobájából és démonosat játszik, a főorvosnak meg átkattant, ennyi. Egyedül azt nem értette, hogy honnan tudnak Louis kilétéről, vagyis milétéről. Azzal lett ide behozva? Eljátsza, hogy csak őrangyalnak képzeli magát? Hogy igazából nem is az? Pont úgy, ahogy ő játsza a beteget?
A főorvos megelégelte az elhúzódó kínos csendet és Harry értetlenkedését, kezét felemelve intett egyet a fiú felé, aki a következő pillanatban már repült is a mögötte levő falnak. Az ütközés után egy fájdalmas nyögéssel zuhant a földre, tompán hallotta Louis tiltakozó kiáltását, de annyira beverte a fejét, hogy a füle erőteljesen csengeni kezdett. Nem volt biztos semmiben sem amit látott vagy hallott, csakis a lüktető fájdalom elűzésére bírt gondolni.
Louist eközben két démon ragadta meg és elkezdték kifele vonszolni a szobából, ellenkezésénél még a lágy nyári szellő is erősebb volt. Fizikai kondíciója a föld alatt bújkált valahol a bátorságával és az ép eszével együtt, nem beszélve az erejéről. Mégis, amikor látta ahogy Harry erőteljesen csapódott a falnak, érezte a már régóta hiányolt adrenalin löketet. Rengetegszer átélte már ezt, amikor Harry először elesett a biciklién, amikor Harryt majdnem elütötte egy autó, nem beszélve a többszáz alkalomról, amikor Harry szétverette magát. Az adrenalinlöket, ami elősegítette az ereje előhívását, hogy megvédhesse a rábízott embert.
Ó, hogy mennyire hiányzott neki ez az érzés. Végre nem tűnt annyira elveszettnek és összetörtnek, végre tehetett valami hasznosat. Végezhette a feladatát, amivel megbízták.
A hő a mellkasából indult el, szétterjedt az egész testében, majd kiáramlott belőle. A démonok megmerevedtek, szorosabban tartották a karjait, nehogy az angyal meg tudjon szökni, de a belőle kitörő energiahullámra egyikük sem készülhetett fel. Az ártatlan betegeket megszálló fekete füst a szájukon keresztül menekült el a fény elől, először a Louist lefogók szabadultak meg a démonoktól, azután az ajtóknál álló őrök. Legtovább a főorvost fogságban tartó démon bírta az angyal erejét, mely minden sejtjével az elűzéséért harcolt.
- Még nem végeztünk, Louis! Megszerzünk téged, vagy egy másik őrangyalt, nem menekülhettek előlünk! - ordította teli tüdőből, mielőtt a fekete füst előtört a torkából.
Az orvos és a betegek ájultan rogytak a földre, a fény lassacskán visszavonult Louis testébe. Az angyalnak már csak annyi ideje maradt, hogy egy halvány mosolyt küldjön az éppen feltápászkodni készülő Harry felé, mielőtt elnyelte a már jól ismert sötétség.
A Szent Marie elmegyógyintézet csöndbe borult, csupán a főorvos irodájában fekvő ájult testek bizonyították, hogy történt ott valami furcsa, ám reggelre minden nyom eltűnt még onnan is. A rendőrséget azonban csupán a két beteg, Louis Tomlinson és Harry Styles szökése érdekelte. 

2016. augusztus 1., hétfő

Brother | Larry | Wiam | Epilógus

Hahi :)
Hát ez is eljött, a hivatalos befejezése ennek a történetnek. Imádtam ezt írni, és remélem Ti is imádtátok olvasni :D Bevallom őszintén, szerintem mindannyian ilyen epilógusra számítottatok, nincs benne semmi igazán meglepő, kiszámítható... de szerintem ez a történet tökéletes befejezése. És remélem az az utolsó pár mondat majd a Ti arcotokra is mosolyt csal :D
A végére is írok pár szót, most nem akarom húzni az időt, csupán kellemes olvasást kívánok, és arra kérek mindenkit, aki olvasta ezt a sztorit, hogy pár rövidke mondattal összegezze az érzéseit vele kapcsolatban :)
Awilda x

A rajongók egy emberként hangzó sikolyai betöltötték a stadiont, és a többszáz méteres területet körülötte. Semmi mást nem lehetett hallani, még a hatalmas kivetítőn játszódó videók zenéje, aláfestő szövege is elveszett. Pedig a rajongók nem is tudtak arról, hogy mi készül. Nem sejthették, hogy ma este lesz valami más egy egyszerű koncerten, éneklésen, hülyülésen és vízicsatán kívül. Egy bejelentésről volt szó homályosan egy tweetben. De kettőről nem. Mégis annyi vár rájuk. És ezen a két bejelentésen fog múlni minden. Ezek után a rajongók vajon kitartanak mellettük, vagy ennyi volt a mennyei élet, és mindennek vége szakad? Sokminden múlik ezen az éjszakán, lényegében a munkájuk, az életük. Mégsem bírnak tovább titkolózni, belehazudni a világ szemébe.
Ezért Louis és Will most közösen, egymás mellett álltak a színpadon. Mind a ketten egyforma ruhát viseltek, egyetlen egy külömbséggel: Louis karján piros, míg Willén sárga gumis karkötő volt. Miért ne csinálhatnák ezt viccesen? Hátha a rajongók észrevesznek valamit.
A zene felcsendült, Will megszorította öccse vállát, lehelt egy csókot Liam puha ajkaira, majd elrejtőzött, mielőtt a képernyő megmozdult volna előttük. A One Direction fellépett a színpadra, és már kezdődött is a Clouds, a dübörgő basszus minden sejt legmélyébe is eljutott, ezzel a zenét szó szerint beleépítve az emberekbe. Mindent beleadtak, majd az első dal végén jött a szokásos szöveg: mennyire örülnek annak hogy itt lehetnek, új hely, új és régi rajongók, bla bla bla. Csupán a vége változott egy kicsit:
- Ma este játszani fogunk veletek - jelentette be Niall - Szóval nagyon figyeljetek oda, minden egyes apró részletre. 5 dalnyi időtök van megtalálni egy apró részletet ami közöttünk már alapból meg van beszélve. Ha sikerül eltalálnotok, megtudjátok, mi lesz a ma esti bejelentés. Ha nem, várnotok kell a következő koncertig! - és kezdődött a következő dal. A rajongókon látszott a koncentráció, mindent megfigyeltek. Páran azt is látták, ahogy Louis lement a színpad egyik felén kissé kifáradva, majd visszatért pár pillanattal később az ellenkező oldalon, mintha elemet cseréltek volna benne, és ugrándozva folytatta az éneklést. Néhányan észrevették, hogy Harry sokszor rágja a körmét, ami egy ideges szokás. Izgult. Liam rengetegszer hátrapillantott a színpad mögé, de csak minden második dalnál. Niall volt az egyetlen, aki teljesen természetesen viselkedett, bárnéha előtört az ajkain egy ravasz vigyor, miközben a rajongókra kacsintott.
Letelt az 5 dalnyi idő, a fiúk tartottak egy kis beszélgető szünetet. Mindannyian elhelyezkedtek a színpad különböző részein, közel a széléhez, hogy hallják a rajongók tippjeit.
- Szóval? Milyen apró részleteket találtatok? - kérdezte kiabálva Harry, ezzel feltüzelve a rajongókat, majd hangosan a mikrofonba bemondták amit elcsíptek a rajongók sikoltásaiból:
- Louis szupergyors lett!
- Harry izgul!
- Niall tervez valamit!
- Liam szerelmes!
- Niall sokat kacsintgatott!
- Harry ideges valami miatt!
A fiúk szinte mindegyiken felnevettek, majd egymás mellé álltak a színpadon.
- Hát srácok, mindent észrevettetek csak azt nem amit kellett volna - nevetett Louis. Komolyan, mindent megláttak, csak a karkötők váltakozó színét nem. Viszont a szupergyorsaságát igen. Remélte, hogy ennyi is elég a többi fiúnak ahhoz, hogy elárulják. Vagy nem. Mégse. Ne legyen elég. A lénye két részre szakadt, egyszerre akarta a világ arcába ordítani az igazságot, és bebújni az ágya alá ahol egyedül és biztonságban lehet. De a szíve legmélyén tudta, hogy nem menekülhet tovább. Nem bújkálhat örökre. Szembe kell néznie a rajongókkal, a világgal. Will már készen állt. És ő is.
- Nem is tudom srácok.. elmondjuk nekik? Vagy inkább ne? - fordult sunyi vigyorral az arcán a többiek felé Louis. Ezt a bandatársai egy "készen állok"-nak vették, de attól még lehet játszani egy kicsit. Igaz?
- Hát... Szerintem ne. Elvégre nem találták ki - sóhajtott fel túldramatizálva a dolgot Liam, mire Harry alig hallhatóan, a mikrofont jó messze tartva a szájától felkuncogott.
- Egyetértek. Bocsi srácok, várnotok kell a következő koncertig, és reménykedni, hogy ott majd meglátják az apró részletet, amire mi gondolunk! - szállt be a játékba Niall is. A rajongók azonnal tiltakozni kezdtek, hangjuk ismét betöltötte az egész stadiont, ami az összes sráctól nevetést idézett elő.
- Szerintem nyugodtan elmondhatjuk, eleget vártak már. - próbálta lenyugtatni a lányokat Harry, miközben jelentőségteljesen nézett Louisra, aki csupán bólintott egyet.
- Rendben! De csupán egy feltétellel: hogy ítélkezés nélkül, hatalmasra tárt szívekkel fogadjátok a... - hatásszünet, dobpergés -  One direction új tagját! - kiáltotta a végén Louis. Abban a pillanatban felhúzódott a középen álló kisebb képernyő és kilépett mögüle Will. A rajongók reakciója elképesztő volt, a fiúknak ment el a hangjuk a sok sikolytól, pedig ők csak hallgatták őket. Louis nevetve ölelte magához testvérét, majd a rajongók felé fordultak.
- Bemutatom nektek a bátyámat, Willt! Eredetileg együtt akartunk indulni az X faktorba, egy baleset viszont megakadályozta ezt. Most viszont valóra válik mindkettőnk álma, hogy együtt szerepeljünk egy színpadon, habnak a tortán pedig itt van ez a három idióta is velünk - mindannyian felnevettek ezen, Will csillogó szemekkel nézett körbe a hatalmas tömegen, ami az ő nevét kántálta.
- Bevallom - emelte a szájához a mikorofont - álltam már ezen a színpadon ezelőtt, és fenomenális érzés volt. De sokkal jobb úgy, hogy tudjátok is, ki vagyok - nevetett fel.
- Jah, ez is bizonyítja hogy mekkora köcsög színészek vagytok! - mondta Niall duzzogva.
- Aaahw, az ír manónk még mindig mérges azért, hogy hogyan mondtuk el neki. Hát igen, egy hulla és a szelleme... ez a poén sose megy ki a divatból - kacagott Louis, de annyira, hogy majdnem el is esett, a hasát fogó bátyjának kellett elkapnia és megtartania, nehogy az arcára essen.
Harry és Liam eközben jelentőségteljesen pillantottak egymásra, Niall mindkét hüvelykujját felmutatta, és ez adta meg az utolsó löketet.
- De van itt még valami! - mondta Liam.
- Még egy bejelentés - tette hozzá Harry. Az ikrek értetlenül néztek rájuk, mert nem, a második bejelentésről még ők sem tudtak. A Modest! valószínüleg a föld alá fogja őket ásni ezután, az is lehetséges, hogy a szerződést is megszüntetik velük, de leszarták. Senki sem akart már tovább titkolózni.
Harry és Liam egyszerre értek az ikrek elé, tökéletes szinkronban vették két tenyerük közé arcukat, majd húzták őket egy szeretetteljes csókra. A stadion abban a pillanatban felrobbant, de őket nem érdekelte senki és semmi, csakis a párjuk.
Vége a szenvedésnek, vége a hazudozásnak, vége a titokban lopott csókoknak, vége a titkolózásnak.

Vége mindennek, már csakis ők léteznek az egymást simogató puha ajkaik és Niall forever alone arca. De ez így tökéletes. Niall talán titokban ma is Zayn meztelen felsőtestéről és a kibékülésről álmodozik, de ezt már nem tudhatjuk meg. Ez maradjon az ő kicsi titka.

Szóóval Niall szingli maradt (vagy mégse), a fiúk pedig boldogan élnek amíg meg nem halnak :D
Az utóbbi napokban eszembe jutott egy fantasztikus  új blogötlet, ha valaki benne van a Larry shippers Hungary csoportban és látta a legutolsó posztomat, talán sejtheti hogy milyen témája is lesz :D Csak remélni tudom, hogy olyan szeretettel fogjátok fogadni, ahogy az eddigi történeteimet is :) Ne aggódjatok, a Lucifer fia folytatása erősen készülőben van (már ha még érdekel Titeket, kérlek, írjátok le, ha nem!), a Felelsz vagy mersz dokumentuma is megnyitva áll, éééééés egy másik one shotnak is lesz folytatása, aki benne van a Facebook csoportomban, az már tudja is, hogy melyiknek :D Elég sok tervem van augusztusra, bele fogok húzni az írásba, már amennyire tudok majd autóiskola mellett :)
Még egyszer megkérlek Titeket, írjatok pár szót az epilógus alá, szeretném tudni, hogy mit gondoltok erről a történetről, milyen érzések kavarogtak Bennetek miközben olvastátok, és most, hogy vége lett :)
Jelentkezem néhány napon belül (talán már holnap), addigis kellemes hetet kívánok mindenkinek :)
Awilda x